Atmoszféra változás
Ézsaiás 4:2-6 (EFO)
Abban az időben, akik megmenekülnek, és életben maradnak Izráel népéből, csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét, és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel. Aki megmarad Sionban, akit életben hagynak Jeruzsálemben, azt mind szentnek nevezik majd, annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben. Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait minden undok vétküktől, elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét az ítélet szellemével, megemésztő tűzzel. Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének minden lakóhelye és gyülekezete fölé nappal felhőt, és lobogó tűz ragyogását éjjel. Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit, mint árnyas sátor tikkasztó hőségben, mint menedék pusztító viharban, mint oltalom zuhogó esőben.
Az Imádat Sátor célját úgy is meg tudjuk fogalmazni, hogy azt akarjuk, hogy megváltozzon az atmoszféra. Minden szinten.
Az egyik fő terület a személyes életünk. A testünk a Szent Szellem temploma, és azt akarjuk, hogy az egész lényünket átjárja és meggyógyítsa, felépítse Isten Szelleme. Azt akarjuk, hogy helyreálljunk szellemi, lelki szinten is, a gondolkodásunkban, a látásunkban, Istenről, a mennyről, a környezetünkről és önmagunkról való szemléletünkben is. A helyreállító atmoszféra, Isten átható jelenléte és uralkodása megteszi ezt velünk. Vannak bizonyos gyógyulási folyamatok, vagy a gondolkodásunkban szükséges változások, amik nem mindig egyik pillanatról a másikra történnek meg, hiszen építkezünk, vagy ha szükséges lerombolunk bizonyos rossz dolgokat.
Ugyanez szükséges földrajzi szinten is, a városunkban, hogy kitisztuljon a légkör, és Isten állandó dicsősége lakozzon itt. De ami ennek a feltétele, ezért időrendi sorrendben hamarabb szükséges, hogy a gyülekezetek, minél több, átéljék Isten átható jelenlétét, állandósuló dicsőségét. Ismerjük tapasztalatból az összejövetelek dicsőítésének a nagyszerű hangulatát, légkörét, de arra van szüskség, hogy valami szokatlan dolgot tapasztaljunk meg: azt, hogy állandó. Hogy állandóan ott van. Hogy állandóan meg lehet tapasztalni, sőt, a tapasztalatainkon, élményeinken túl, Ő maga az akaratát folyamatosan érvényesítheti: az uralma folyamatosan érvényesül közöttünk és általunk. Ez a cél, hogy a város, és a távolabbi környezetünk is megváltozhasson. Dicsőségről dicsőségre. Jelenlétről jelenlétre. Áttörésről áttörésre. Nem hatalommal és erővel, nem szervezéssel és erőfeszítésekkel, hanem az Úr Szellemével.
Abban az időben, akik megmenekülnek, és életben maradnak Izráel népéből, csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét, és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel. Aki megmarad Sionban, akit életben hagynak Jeruzsálemben, azt mind szentnek nevezik majd, annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben. Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait minden undok vétküktől, elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét az ítélet szellemével, megemésztő tűzzel. Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének minden lakóhelye és gyülekezete fölé nappal felhőt, és lobogó tűz ragyogását éjjel. Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit, mint árnyas sátor tikkasztó hőségben, mint menedék pusztító viharban, mint oltalom zuhogó esőben.
Az Imádat Sátor célját úgy is meg tudjuk fogalmazni, hogy azt akarjuk, hogy megváltozzon az atmoszféra. Minden szinten.
Az egyik fő terület a személyes életünk. A testünk a Szent Szellem temploma, és azt akarjuk, hogy az egész lényünket átjárja és meggyógyítsa, felépítse Isten Szelleme. Azt akarjuk, hogy helyreálljunk szellemi, lelki szinten is, a gondolkodásunkban, a látásunkban, Istenről, a mennyről, a környezetünkről és önmagunkról való szemléletünkben is. A helyreállító atmoszféra, Isten átható jelenléte és uralkodása megteszi ezt velünk. Vannak bizonyos gyógyulási folyamatok, vagy a gondolkodásunkban szükséges változások, amik nem mindig egyik pillanatról a másikra történnek meg, hiszen építkezünk, vagy ha szükséges lerombolunk bizonyos rossz dolgokat.
Ugyanez szükséges földrajzi szinten is, a városunkban, hogy kitisztuljon a légkör, és Isten állandó dicsősége lakozzon itt. De ami ennek a feltétele, ezért időrendi sorrendben hamarabb szükséges, hogy a gyülekezetek, minél több, átéljék Isten átható jelenlétét, állandósuló dicsőségét. Ismerjük tapasztalatból az összejövetelek dicsőítésének a nagyszerű hangulatát, légkörét, de arra van szüskség, hogy valami szokatlan dolgot tapasztaljunk meg: azt, hogy állandó. Hogy állandóan ott van. Hogy állandóan meg lehet tapasztalni, sőt, a tapasztalatainkon, élményeinken túl, Ő maga az akaratát folyamatosan érvényesítheti: az uralma folyamatosan érvényesül közöttünk és általunk. Ez a cél, hogy a város, és a távolabbi környezetünk is megváltozhasson. Dicsőségről dicsőségre. Jelenlétről jelenlétre. Áttörésről áttörésre. Nem hatalommal és erővel, nem szervezéssel és erőfeszítésekkel, hanem az Úr Szellemével.