Hatalom a nyelvünkben
Az Úr olyanná akarja tenni a nyelvünket, amilyen az ő nyelve - hogy hatalmat gyakoroljunk. Ezt nem a saját ambícióink vagy vágyaink érdekében, hanem az Ő vágyai és tervei érdekében kell tennünk. Hogy megtörténjen az akarata itt a földön, ugyanúgy mint a mennyben.
Ez a hatalom nagy felelősség. Amekkora a felhatalmazásunk, akkora a felelősségünk. Éppen ezért, ha tudjuk, hogy az Úr ezen munkálkodik az életünkben, felelősségünk is, hogy készen álljunk, hogy használni tudjon ebben. Ki-ki a saját elhívása szerint rendelkezésre kell, hogy álljon az Úrnak, hogy a Szent Szellem bármikor Isten tetszésére használhassa a nyelvünket, a beszédünket - imával, prófétálással, megvallásokkal, Isten dicsőítésével és imádatával. Viszont nem csak ezekre a szellemi cselekedetekre korlátozódik a felelősségünk, hanem a hétköznapi beszédünkre is, hiszen a Szentírás sem különbözteti meg ezt a szolgálatunkra és a hétköznapjainkra nézve. Épp ezért, ha azt akarjuk, hogy az Úr szívesen használjon bennünket nagy jelentőségű dolgokra is, tartsuk karban a nyelvünk szellemi állapotát a hétköznapi beszédünkre is odafigyelve.
Így, amikor eljön a szolgálat ideje, akár otthon, akár közösen, az Úr tudni fogja, kire mit bízhat...
Az Úr tehát vár bennünket - várja ez elkötelezettségünket, hogy királyi papjaiként megtisztítjuk és tisztán tartjuk a nyelvünket, amihez a szívünket is tisztán kell tartani. Vár bennünket, hogy az elhívásunk szerint elegendő időt töltsünk Előtte állva, hogy elvégezhesse mindazt, ami az akaratának a kiszolgálásához szükséges. Van amikor nem csak egyszerűen megmutatja, mit kell imádkozni, vagy mondani, hanem ki akarja formálni a szívünkben, hogy úgy lássuk és ismerjük azt a dolgot, ahogyan Ő. Várja az elkötelezettségünket a fejlődésre is.
És még egy gondolat: ahhoz, hogy a hatalommal jól tudjunk élni, muszáj alázatban maradni. A huszonnégy mennyei vén ezt azzal fejezi ki, hogy felkelnek a trónjukról, leborulnak Isten előtt, és a koronáikat is leteszik az Úr elé. Nekünk is a mennyei mintát kell követnünk: a koronánk, hatalmunk, nem a miénk, és nem a mi céljainkat szolgálja, hanem csak az Úr céljait, ezért mindig adjuk át, rendeljük alá Neki, hogy csak az Ő akarata legyen meg itt a földön, mint a mennyben.
O. Gy.
Ez a hatalom nagy felelősség. Amekkora a felhatalmazásunk, akkora a felelősségünk. Éppen ezért, ha tudjuk, hogy az Úr ezen munkálkodik az életünkben, felelősségünk is, hogy készen álljunk, hogy használni tudjon ebben. Ki-ki a saját elhívása szerint rendelkezésre kell, hogy álljon az Úrnak, hogy a Szent Szellem bármikor Isten tetszésére használhassa a nyelvünket, a beszédünket - imával, prófétálással, megvallásokkal, Isten dicsőítésével és imádatával. Viszont nem csak ezekre a szellemi cselekedetekre korlátozódik a felelősségünk, hanem a hétköznapi beszédünkre is, hiszen a Szentírás sem különbözteti meg ezt a szolgálatunkra és a hétköznapjainkra nézve. Épp ezért, ha azt akarjuk, hogy az Úr szívesen használjon bennünket nagy jelentőségű dolgokra is, tartsuk karban a nyelvünk szellemi állapotát a hétköznapi beszédünkre is odafigyelve.
Így, amikor eljön a szolgálat ideje, akár otthon, akár közösen, az Úr tudni fogja, kire mit bízhat...
Az Úr tehát vár bennünket - várja ez elkötelezettségünket, hogy királyi papjaiként megtisztítjuk és tisztán tartjuk a nyelvünket, amihez a szívünket is tisztán kell tartani. Vár bennünket, hogy az elhívásunk szerint elegendő időt töltsünk Előtte állva, hogy elvégezhesse mindazt, ami az akaratának a kiszolgálásához szükséges. Van amikor nem csak egyszerűen megmutatja, mit kell imádkozni, vagy mondani, hanem ki akarja formálni a szívünkben, hogy úgy lássuk és ismerjük azt a dolgot, ahogyan Ő. Várja az elkötelezettségünket a fejlődésre is.
És még egy gondolat: ahhoz, hogy a hatalommal jól tudjunk élni, muszáj alázatban maradni. A huszonnégy mennyei vén ezt azzal fejezi ki, hogy felkelnek a trónjukról, leborulnak Isten előtt, és a koronáikat is leteszik az Úr elé. Nekünk is a mennyei mintát kell követnünk: a koronánk, hatalmunk, nem a miénk, és nem a mi céljainkat szolgálja, hanem csak az Úr céljait, ezért mindig adjuk át, rendeljük alá Neki, hogy csak az Ő akarata legyen meg itt a földön, mint a mennyben.
O. Gy.